Az alábbi példák mindegyike három részből áll: az eredeti szövegből, egy szó szerinti glosszából, amely leírja, hogyan működik minden egyes szó, és egy természetes fordításból. A glosszák néhány rövid jelölést használnak, hogy tömörek maradjanak. Nem kell megjegyezned őket – ez egy segédanyag, amelyhez bármikor visszatérhetsz.
Személy és szám · 1sg / 2sg / 3sg — első / második / harmadik személy egyes szám (én, te, ő) · 1pl / 2pl / 3pl — első / második / harmadik személy többes szám (mi, ti, ők)
Nem és eset · m / f / n — hímnem / nőnem / semlegesnem · sg / pl — egyes szám / többes szám · m.sg — összevonva: hímnem egyes szám (és hasonlóan f.pl, n.sg stb.) · NOM / ACC / GEN / DAT / INS / LOC — grammatikai esetek (alanyeset/tárgyeset/birtokos eset/részes eset/eszközhatározói eset/helyhatározói eset) — hogy milyen szerepet tölt be a szó a mondatban
Idő és igeszemlélet · PRES — jelen idő · PRET — múlt idő (egy befejezett múltbeli esemény) · IMPF — folyamatos múlt (egy folyamatban lévő vagy szokásos múltbeli helyzet) · FUT — jövő idő · PERF — befejezett jelen (egy befejezett cselekvés, amely hatással van a jelenre) · PROG — folyamatos (éppen zajló cselekvés, pl. eszem éppen) · COND — feltételes mód (…-na/-ne)
Mód · IND — kijelentő mód (egyszerű kijelentés) · SUBJ — kötőmód (bizonytalanság, kívánságok, kételyek) · IMP — felszólító mód (parancsok) · INF — főnévi igenév (szótári alak: menni, enni)
Egyéb · REFL — visszaható (a cselekvés önmagára irányul: magamat, magadat) · PERS — személyes a (csak spanyolban — emberi tárgyat jelöl) · HON — tiszteleti forma (különösen udvarias alak, gyakori a japánban/koreaiban) · TOP / SUB / OBJ — téma- / alany- / tárgyjelölő (japán, koreai) · CL — számlálószó (kínai, japán, koreai — főnevekhez tartozó számlálószó) · NEG — tagadás
A svéd V2 nyelv: egy főmondatban a ragozott igének a második helyen kell állnia, függetlenül attól, hogy mi áll a mondat elején. Ha az alany kezdi a mondatot, egyszerű alany–ige–tárgy szórendet kapunk. Ha egy időhatározó, tárgy vagy határozószó kerül a mondat élére, az alany az ige mögé ugrik (inverzió), hogy az ige a második helyen maradjon. A mellékmondatokban (amelyeket az 'att' hogy, 'eftersom' mert, 'om' ha, 'när' amikor vezet be) a szórend alany–határozószó–ige: bármely mondathatározó, mint az 'inte' (nem), megelőzi a ragozott igét. A tanulók ezt a BIFF-szabállyal jegyzik meg: egy Bisatsban (mellékmondatban) az Inte megelőzi (Före) a Finita verbetet (a ragozott igét).
A svéd főnevek a két nem egyikéhez tartoznak: az en-szavak (közös nem, az 'utrum', a főnevek nagyjából 75%-a) és az ett-szavak (semlegesnem, a 'neutrum'). A nem többnyire kiszámíthatatlan, ezért minden főnevet a névelőjével együtt kell megtanulni: 'en bil' (egy autó), 'ett hus' (egy ház). A határozatlan névelő a szabadon álló en/ett szó, pontosan úgy, mint a magyar 'egy'. A határozott névelő ('a/az') viszont toldalék, amelyet a főnév végéhez ragasztunk, nem külön szó: bil → bilen (az autó), hus → huset (a ház). Ha a főnév már magánhangzóra végződik, csak -n-t vagy -t-t adunk hozzá: flicka → flickan (a lány), äpple → äpplet (az alma).
Az alanyi és tárgyi névmások különböző szavak: jag/mig (én/engem), du/dig (te/téged), han/honom (ő/őt – hímnem), hon/henne (ő/őt – nőnem), vi/oss (mi/minket), ni/er (ti/titeket), de/dem (ők/őket). A nem személyre utaló 'den' (az en-szavakhoz) és 'det' (az ett-szavakhoz) jelentése 'az', és alanyként és tárgyként is ugyanaz marad. Beszédben a 'de' és a 'dem' egyaránt 'dom'-nak hangzik, és sokan informálisan 'dom'-ot is írnak. A birtokos névmások a birtokolt dolog nemével és számával egyeznek: min/mitt/mina (az én…-m), din/ditt/dina (a te…-d), vår/vårt/våra (a mi…-nk), er/ert/era (a ti…-tok); de a hans (az ő… – férfié), hennes (az ő… – nőé), dess (az ő… – dologé) és deras (az ő…-uk) soha nem változnak. Egy különleges visszaható birtokos névmást — sin/sitt/sina — akkor használunk, ha a birtokos ugyanannak a mondatnak az alanya: 'Han älskar sin fru' = szereti a (saját) feleségét.
Íme a legjobb hír a svéd nyelvtanban: az igék nem változnak személy vagy szám szerint. 'Jag är', 'du är', 'han är', 'vi är', 'de är' — az ige azonos én, te, ő, mi és ők esetén. Így igénként csak egyetlen jelen idejű alakot, egyetlen múlt idejű alakot és egyetlen szupinumot (a 'har' után használt -t végű alakot) kell megtanulni. A szabályos igék négy csoportba sorolhatók aszerint, hogyan képzik a múlt időt, a szabálytalan 'erős' igék (4. csoport) pedig végződés helyett a tővokálisukat változtatják. Hasonlítsd össze a nagyon szabálytalan 'vara' (lenni) igét: är (jelen idő) / var (múlt idő) / varit (szupinum).
A jelen idő a tőhöz kapcsolt -r vagy -er végződéssel képződik, és lefedi mind az angol 'I work', mind az 'I am working' jelentését — a svédben nincs külön folyamatos alak. Az 1. csoportba tartozó igék -ar-t kapnak (jobba → jobbar), a 2. csoportba tartozók -er-t (ringa → ringer), a 3. csoportba tartozók csak -r-t (bo → bor), a 4. csoport (erős igék) pedig -er-t vesz fel anélkül, hogy a magánhangzó megváltozna jelen időben (skriva → skriver). Néhány gyakori ige szabálytalan jelen időben: vara → är, ha → har, göra → gör, veta → vet, valamint a módbeli segédigék vill, ska, kan, måste, får, bör.
A svédben két, a mindennapokban használt múlt idő van. A preteritum (egyszerű múlt) egy befejezett eseményt fejez ki, gyakran időhatározóval: 'tegnap dolgoztam'. A perfekt (har + szupinum) a múltat a jelenhez köti, vagy homályban hagyja az időpontot: 'dolgoztam' (és ez még számít). A szupinum az a különleges -t végű alak, amelyet csak a har/hade után használunk, és amely soha nem változik. Csoportonkénti végződések: 1. csoport preteritum -ade / szupinum -at (jobbade / jobbat); 2. csoport -de vagy -te / szupinum -t (ringde/ringt, läste/läst); 3. csoport -dde / -tt (bodde/bott); a 4. csoport erős igéi megváltoztatják a magánhangzót, és -it szupinumot vesznek fel (skrev/skrivit, drack/druckit). A pluskvamperfekt 'hade + szupinum' (dolgoztam volt) a múlt előtti múlt.
A svédben nincs külön jövő idejű igealak. A jövőről háromféleképpen beszélhetünk. A 'ska' + főnévi igenév szándékot vagy döntést fejez ki ('el fogok menni / meg fogom tenni'). A 'kommer att' + főnévi igenév előrejelzést vagy valami olyasmit fejez ki, ami egyszerűen bekövetkezik, gyakran senki irányítása nélkül ('esni fog'). A sima jelen idő pedig ütemezett vagy szinte biztos eseményekre használatos, általában időhatározóval ('a vonat háromkor indul'). Vedd észre, hogy a 'ska' után puszta főnévi igenév áll, a 'kommer' után viszont szükség van az 'att' jelölőre.
A tagadás egyetlen szóból áll: 'inte' (nem); nincs megfelelője az angol 'do'-segédigének. A nehézséget az okozza, hogy hova kerül. Egy főmondatban az 'inte' a ragozott ige után áll: 'Jag dricker inte kaffe'. Inverzió után is az ige után marad: 'På morgonen dricker jag inte kaffe'. A mellékmondatban azonban az 'inte' a ragozott ige elé kerül (a BIFF-szabály): 'att jag inte dricker kaffe'. A 'valamennyi/semennyi' tagadásához az 'ingen / inget / inga' (semmi, egy sem) szót használjuk, amely úgy egyezik, mint egy melléknév: 'ingen bil', 'inget hus', 'inga böcker'.
Az eldöntendő kérdés kizárólag inverzióval képződik: előbb a ragozott ige áll, utána az alany, segédszó nélkül: 'Dricker du kaffe?' (Iszol kávét?). A kiegészítendő kérdés egy kérdőszóval (frågeord) kezdődik, amelyet ugyanaz az ige-majd-alany inverzió követ: vad (mi), vem (ki), var (hol), vart (hova), när (mikor), hur (hogyan), varför (miért), valamint az egyeztetett 'vilken / vilket / vilka' (melyik). Mivel a svédben nincs 'do'-segédige, az angol 'do/does' egyszerűen eltűnik.
A svéd főnevek többes számát öt végződés egyikével képezzük, és a végződés lazán kötődik a nemhez. Az öt deklináció: -or (a legtöbb -a-ra végződő en-szó: flicka → flickor), -ar (sok en-szó: bil → bilar), -er (sok en-szó, gyakran jövevényszó: park → parker), -n (magánhangzóra végződő ett-szavak: äpple → äpplen), és -∅, azaz nincs végződés (a legtöbb mássalhangzóra végződő ett-szó: hus → hus, ett hus / flera hus). A többes szám határozott alakja ('az autók') -na végződést kap az en-szavaknál (bilarna), és -en/-a végződést az ett-szavaknál (husen, äpplena).
A melléknevek nemben és számban egyeznek a főnévvel. A határozatlan alaknak három formája van: puszta alak en-szavaknál (en stor bil), -t hozzáadása ett-szavaknál (ett stort hus), -a hozzáadása többes számban (stora bilar). A határozott alakban a svéd a 'kettős határozottság' elvét követi: a den/det/de szabad névelőt teszed a főnév elé, a melléknevet -a alakba teszed, és a főnéven is megtartod a határozott toldalékot: 'den stora bilen', 'det stora huset', 'de stora bilarna'. A határozottság tehát kétszer jelölődik: egyszer a den/det/de, egyszer pedig a főnév végződése által.
A birtoklást úgy jelöljük, hogy -s-t teszünk közvetlenül a birtokos szó végére, aposztróf nélkül (az angoltól eltérően): 'Annas bok' (Anna könyve), 'Sveriges huvudstad' (Svédország fővárosa), 'barnens leksaker' (a gyerekek játékai). A birtokolt dolog a puszta, határozatlan alakjában áll, még akkor is, ha a kifejezés egésze határozott: 'min systers bil' = a nővérem autója (nem 'bilen'). Ha a birtokos neve már -s, -x vagy -z végződésű, akkor semmit sem teszünk hozzá, és csak a szövegkörnyezet (vagy írásban néha egy aposztróf) mutatja a birtokviszonyt: 'Lars bok' (Lars könyve).
Sok svéd ige egy kis hangsúlyos partikulával kapcsolódik össze, amely megváltoztatja a jelentést, hasonlóan az angol 'turn off' vagy 'give up' szerkezetekhez: 'tycka om' (szeretni), 'stänga av' (kikapcsolni), 'känna igen' (felismerni), 'gå sönder' (elromlani). A némettel ellentétben a partikula nem tapad az ige elejéhez: külön szóként marad, közvetlenül az ige után, és ő viseli a fő hangsúlyt. A visszaható igék a magára vonatkozó tárgyas névmást használják: mig, dig, sig, oss, er, sig — figyeld meg a különleges harmadik személyű 'sig'-et a han/hon/den/det/de esetén. Gyakori példák: 'tvätta sig' (megmosakodni), 'känna sig' (érezni magát), 'gifta sig' (megházasodni), 'sätta sig' (leülni).
Minden szabályos svéd ige a négy csoport egyikébe tartozik, és a csoport minden más alakot is meghatároz. Mivel az ige soha nem változik személy szerint, csoportonként egyetlen sor is elég. Indulj ki a főnévi igenévből (az 'att' utáni alak), és képezd belőle a jelen időt:
| Csoport | Főnévi igenév | Jelen idő | Preteritum | Szupinum |
|---|---|---|---|---|
| 1 (-ar) | att tala (beszélni) | talar | talade | talat |
| 2a (-er, zöngés) | att ringa (telefonálni) | ringer | ringde | ringt |
| 2b (-er, zöngétlen) | att läsa (olvasni) | läser | läste | läst |
| 3 (-r) | att bo (lakni) | bor | bodde | bott |
| 4 (erős) | att skriva (írni) | skriver | skrev | skrivit |
Az 1. csoport messze a legnagyobb, és ez az alapértelmezett minden új igénél (jobba, prata, titta, fråga). A 2. csoport aszerint oszlik ketté, hogy a tő zöngés vagy zöngétlen mássalhangzóra végződik-e, ami eldönti a -de vagy -te végződést a múltban. A 3. csoport igéi rövidek, és hangsúlyos magánhangzóra végződnek (bo, tro, sy, by). A 4. csoport a szabálytalan 'erős' igéket tartalmazza, amelyek a múltban megváltoztatják a tővokálist (skriva → skrev, dricka → drack, springa → sprang). Ne feledd: a jelen idő ugyanaz a jag, du, han, hon, vi, ni és de esetén.
Ha azt akarod mondani, hogy szeretnél csinálni valamit, használd a 'vilja' (akarni) módbeli segédigét, amelyet puszta főnévi igenév követ – 'att' nélkül. A 'vilja' szabálytalan: jelen ideje 'vill' (minden személyre azonos), múlt ideje 'ville', szupinuma 'velat'. Figyelj: a 'vill' azt jelenti, 'akar', nem pedig 'fog' (jövő idő) – ez egy klasszikus hamis barát az angol anyanyelvűek számára. Ha nem cselekvést, hanem egy dolgot (főnevet) akarsz, használd a 'vill ha' szerkezetet (szó szerint 'akarni birtokolni'): 'Jag vill ha en kaffe' = Szeretnék egy kávét.
| Alak | Svéd | Magyar |
|---|---|---|
| Főnévi igenév | att vilja | akarni |
| Jelen idő | vill | akar(ok) |
| Preteritum | ville | akart(am) |
| Szupinum | velat | akart(am) |
Figyeld meg a puszta főnévi igenevet a vill után: 'Jag vill resa' (utazni akarok), soha nem 'Jag vill att resa'.
Ha azt jósolod, hogy valami be fog következni – egy előrejelzés, egy várakozás, egy olyan kimenetel, amelyet senki nem választ –, a svéd a 'kommer att' + főnévi igenév szerkezetet használja. A többi módbeli szerkezettel ellentétben ez megtartja az 'att' főnévi igenévi jelölőt. Ez szemben áll a 'ska'-val, amely szándékot vagy döntést fejez ki; a 'kommer att' semlegesebb és inkább előrejelző. A hétköznapi beszédben az 'att'-ot gyakran elnyelik, alig hallható, de írásban meg kell tartani.
| Szerkezet | Használat | Példa |
|---|---|---|
| ska + főnévi igenév | szándék, terv | Jag ska träna i morgon. |
| kommer att + főnévi igenév | előrejelzés | Det kommer att bli kallt. |
| jelen idő + időhatározó | ütemezett tény | Bussen går kl. 8. |
A ragozott ige itt a 'kommer' (a 'komma' jelen ideje), amely soha nem változik személy szerint.
A perfekt (befejezett jelen) a jelen idejű 'har' segédigéből és a szupinumból áll – az ige különleges -t végű alakjából, amelyet kizárólag a har/hade mellett használunk, és amely soha nem egyezik semmivel. Egy múltbeli cselekvést ír le, amelynek jelentősége van a jelenben, vagy egy múltbeli eseményt, amelynek időpontja nincs megadva. Cseréld a 'har'-t 'hade'-re, és megkapod a pluskvamperfektet ('tett volt').
| Csoport | Főnévi igenév | Szupinum | Perfekt |
|---|---|---|---|
| 1 | tala | talat | har talat |
| 2 | ringa / läsa | ringt / läst | har ringt / har läst |
| 3 | bo | bott | har bott |
| 4 (erős) | skriva / dricka | skrivit / druckit | har skrivit / har druckit |
Fontos erős szupinumok, amelyeket érdemes megjegyezni: vara → varit, ha → haft, göra → gjort, gå → gått, få → fått, se → sett, ta → tagit, komma → kommit, säga → sagt. A szupinum változatlan: 'jag har skrivit', 'vi har skrivit', 'breven har skrivits' – ugyanaz az -it alak.
Egy udvarias vagy feltételezett kívánság kifejezésére – 'Szeretnék…' – a svéd két módbeli segédigét halmoz egymásra: 'skulle vilja' + puszta főnévi igenév. A 'skulle' a 'ska' múlt ideje, és úgy működik, mint az angol 'would'; a 'vilja' követése lágyítja az 'akar'-t 'szeretné'-vé. Adj hozzá egy 'gärna'-t (szívesen, örömmel) extra melegségért: 'Jag skulle gärna vilja…'. Ha egy dologra vágysz, zárd 'ha'-val: 'Jag skulle vilja ha…' = Szeretnék (kapni)…
| Kifejezés | Regiszter | Jelentés |
|---|---|---|
| Jag vill ha… | semleges / közvetlen | Akarok… |
| Jag skulle vilja ha… | udvarias | Szeretnék… |
| Jag skulle gärna vilja ha… | nagyon udvarias | Nagyon szeretnék… |
A 'skulle' önmagában + főnévi igenév a sima feltételes módot is képezi: 'Jag skulle resa om jag hade pengar' = Utaznék, ha lenne pénzem.
A svédben nincs -ing alak, így a jelen idő már önmagában lefedi az 'I am working' jelentést. Ha viszont igazán hangsúlyozni akarod, hogy egy cselekvés éppen folyamatban van, két szólásszerű szerkezet áll rendelkezésre. A 'hålla på att' + főnévi igenév azt jelenti, 'éppen valaminek a közepén tartani': 'Jag håller på att laga mat' = Éppen főzök. Egy nagyon gyakori, beszélt nyelvi alternatíva egy testtartást kifejező igét (sitta, stå, ligga) párosít az 'och' + egy második ige ugyanabban az igeidőben szerkezettel: 'Han sitter och läser' = (Ülve) olvas. Mindkét forma egyszerűen a folyamatosság érzését adja hozzá az egyszerű jelen vagy múlt időhöz.
A 'kunna' a képesség és lehetőség módbeli segédigéje – az angol 'can' / 'be able to' megfelelője –, és mint minden módbeli segédigét, ezt is puszta főnévi igenév követi ('att' nélkül). Jelen ideje a szabálytalan 'kan' (minden személyre azonos), múlt ideje 'kunde', szupinuma 'kunnat'. A 'kunna' azt is jelentheti, hogy 'tud' egy készséget vagy egy nyelvet: 'Jag kan svenska' (Tudok svédül), ahol akár egy következő ige nélkül is állhat.
| Alak | Svéd | Magyar |
|---|---|---|
| Főnévi igenév | att kunna | tudni, képesnek lenni |
| Jelen idő | kan | tud |
| Preteritum | kunde | tudott |
| Szupinum | kunnat | tudott |
A többi fő módbeli segédige ugyanígy viselkedik (puszta főnévi igenév): måste (kell), får (szabad), bör (kellene, illik), ska (fog), vill (akar).
A svéd módbeli segédigéknek két közös tulajdonságuk van: szabálytalanok jelen időben (egy alak minden személyre), és puszta főnévi igenevet vonzanak, 'att' nélkül. Tanuld meg a jelen idejű alakokat – ezeket használod folyamatosan:
| Módbeli ige (főnévi igenév) | Jelen idő | Jelentés | Példa |
|---|---|---|---|
| kunna | kan | tud, képes | Jag kan simma. |
| vilja | vill | akar | Jag vill sova. |
| skola | ska | fog (szándék) | Jag ska gå nu. |
| måste | måste | kell, muszáj | Jag måste jobba. |
| få | får | szabad | Får jag fråga? |
| böra | bör | kellene, illik | Du bör vila. |
A 'måste' jelen időben és főnévi igenévben is ugyanaz. A tagadás egyszerűen beszúrja az 'inte'-t a módbeli segédige után: 'Du får inte röka här' (itt nem szabad dohányozni). Figyelj a hamis barátokra: a 'vill' = akar (nem az angol 'will' jövő idő), a 'får' = szabad/kap (nem az angol 'far' szóval rokon).